Csütörtökön kiderül, ki lesz az első ellenfél a világbajnokság felé vezető úton
A rájátszás olyan, mint egy rugalmatlan ütközés: az ütköző testek az ütközés után megváltoztatják az alakjukat. Olaszország már megízlelte ennek a romboló hatását, először 2017-ben, majd 2022-ben, amikor egymás után kétszer is elszalasztotta a világbajnokságra való kijutást. Mostanra azonban már nincs értelme a múltbeli hibákon rágódni, ahogyan anakronisztikus lenne a FIFA szabályzatán töprengeni, amely megfosztotta az európai labdarúgást hagyományos központi szerepétől. Csak az számít, hogy elérjük a célt a március 26-án és – remélhetőleg – március 31-én játszandó két mérkőzésen.
Csütörtökön, a zürichi sorsoláson fogjuk megtudni a továbbjutási útvonalat, azzal a tudattal, hogy az elődöntőt hazai pályán játsszuk. Három nap múlva kiderülnek az esetleges döntő lehetséges ellenfelei is, amely mindig egy mérkőzéses lesz, a hazai pálya előnyét pedig a sorsolás dönti el. Három évvel ezelőtt Észak-Macedónia jutott be, az aggasztó kilátással, hogy a katari világbajnokságra való kijutásért Portugáliában kell játszani. Mancini még a döntőbe sem jutott be. Ezúttal másnak kell lennie a hozzáállásnak, ahogy Gattuso is emlékeztet: egyszerre csak egy eseményre kell koncentrálni, anélkül, hogy az ambíciókat a valóságon túlra vetítenénk.
Rémkép— Mivel ranglistán alapuló kiemelt csapatként Olaszország az elődöntőben a negyedik kalap egyik csapatával találkozik. A probléma azonban az, hogy ide kerülnek azok a selejtezőben kiesett válogatottak, amelyek a Nemzetek Ligájában a legkedvezőbb eredményeket érték el. Közülük a legveszélyesebb Svédország, amely az angol Graham Potterre bízta a feltámadását, és amely 1 pontot szerzett a saját csoportjában. Hogy lehetséges ez? A média belső nézeteltérésekről számol be, amelyek az egykori milánói játékos, Tomasson menesztéséhez vezettek, de a csapatot két kulcsjátékosának fizikai problémái is hátráltatták: a csatárok, Gyokeres és Isak nyáron az Arsenalhoz, illetve a Liverpoolhoz igazoltak, összesen több mint 200 millió euróért, de nem tudtak hozzájárulni a csapat teljesítményéhez. Gyökéres négy mérkőzésen lépett pályára, Isak pedig csak egyszer volt a kezdőcsapatban. Márciusban azonban elképzelhető, hogy mindketten jó formában lesznek: képzeljék el, mi lett volna, ha Olaszországnak Haaland és Sorloth nélkül kellett volna szembenéznie Norvégiával…
A többiek— Röviden: jobb elkerülni Svédországot, és nem csak a 2017-es rémisztő előzmény miatt. Sokkal kényelmesebb lenne egy visszavágó Macedóniával, ha egyáltalán sor kerül rá, feltéve, hogy az ország vereséget szenved a… Wales elleni selejtező-selejtezőn. Ellenkező esetben a négy lehetséges ellenfél közé kerülnének a britek, akik egyébként sem tűnnek legyőzhetetlennek. És ha már az Egyesült Királyságról van szó: egy másik lehetséges elődöntő az Olaszország–Észak-Írország párosítás, amely más, bár már régen történt, kínos emlékeket idéz fel, nevezetesen a 1958-as világbajnokságról való kiesést. Ez a mezőny leggyengébb csapata. Még Romániánál is gyengébb, amely az utolsó lehetőség, és Svédországhoz hasonlóan a Nemzetek Ligájából jutott be. Le lehet győzni őket, a ravasz öreg Lucescu varázslatai ellenére is, mert ez már nem Hagi csapata. Vagyis igen, a fia, Ianis csapata, aki örökölte a 10-es mezt: minden tiszteletem mellett, ez nem ugyanaz a dolog.
