A német egykori világelső: „Jannik öt egymást követő Grand Slam-döntőből érkezik… Carlos egy művész, aki végre megérlelődöttnek tűnik, bár bárkinek alulmaradhat”

Boris Becker a tenisz figyelmes megfigyelője. Fáradhatatlan televíziós kommentátor, emellett könyvesboltokban is kapható a „Inside. Győzni, veszíteni, újrakezdeni” című önéletrajzi könyve, amelyet a Mondadori kiadó jelentetett meg, és amelyben a börtönben töltött nehéz pillanatokról is beszámol. Most, hogy olasz állampolgár lett, végleg visszatért a teniszhez, és olyan szemmel mesél róla, mint aki maga is történelmet írt benne.

Boris, mindenki azt kérdezi: lesz-e újabb döntő Jannik Sinner és Carlos Alcaraz között itt, Torinóban?

„Ha leveszem a »német szemüvegemet«, azt mondanám, hogy nagyon nagy az esélye. Jannik eddig valóban remek formában tűnt, és ugyanez vonatkozik Carlosra is. Számomra a kérdéses pont Zverev. Megvan a tehetsége ahhoz, hogy mindkettőjüket legyőzze, főleg fedett pályán, de vissza kell találnia a legjobb formáját.”

A Sports Predictions oldalon néhány napja „Bum Bum Jannik” címet adtunk neki az általa szervált rengeteg ász miatt. Mit szól ehhez?

„Úgy gondolom, hogy Simone Vagnozzi és Darren Cahill fantasztikus munkát végeztek az US Open után Jannik szervájának fejlesztésén. Nyáron ez volt az a ütés, ami hiányzott neki, különösen a New York-i döntőben: véleményem szerint Alcaraz volt a jobb játékos, de egyben a jobb szerváló is. A szerva az egyetlen ütés, amelyben az ellenfél nem vesz részt, teljes mértékben a saját kezedben van. Azóta Jannik kicsit megváltoztatta a technikáját, még a labda eldobása is más. A nyári Sinner és a mostani Sinner közötti legnagyobb különbség éppen a szerva, és fedett pályán ez rendkívül fontos.”

A szerváról szólva: Toni Nadal azt állítja, hogy a tenisz kissé unalmassá válik, mert ez az egyetlen sport, amely tizenegyesrúgással, azaz szervával kezdődik, és hogy valamit változtatni kellene. Egyetért ezzel?

„Nagyon tisztelem Tonit, de ebben a kérdésben nem értek vele egyet. Úgy gondolom, hogy a tenisz globális fellendülést él át: még soha nem volt olyan népszerű, mint most. És ez Federer, Nadal és Djokovic érdeme: ez a három játékos egy teljesen új szintre emelte a teniszt. Alcaraz és Sinner pedig ott tartják a csúcson. Amit szeretnék látni jövőre, az az, hogy még néhány játékos nyerjen Grand Slam-tornát. Eddig szinte kizárólag Jannik és Carlos nyert, és ez sokat elárul róluk, de jó lenne látni, hogy mások is bekerülnek a győztesek körébe.”

2026-ban mind Carlos, mind Jannik teljesítheti a karrier-Grand Slamet. Ki fogja elsőként megcsinálni?

„Először is, szerintem kissé háttérbe szorult az a tény, hogy Sinner mind a négy Grand Slam-tornán bejutott a döntőbe. Ez hihetetlen eredmény. Párizsban és New Yorkban ugyan vereséget szenvedett, de az, hogy egymás után négy Grand Slam-tornán – valójában ötön, ha az előző évi US Opent is beleszámítjuk – bejutott a döntőbe, rendkívüli teljesítmény, és erről nem beszélnek eleget. A jövő évre vonatkozóan a kérdés továbbra is ugyanaz: vajon ismét Sinner és Alcaraz fogják uralni a mezőnyt? Fiatalok, még mindig nagyon éhesek a sikerre, és jelenleg nehezen tudok elképzelni valakit, aki megváltoztathatná ezt a helyzetet.”

A szezon második felében egy minden tekintetben – mentálisan is – nagyon stabil Alcarazt láthattunk. Ön szerint véglegesen átlépett a „fiú” státuszból a felnőtt játékosok közé?

„Mindig is Alcarazt a tenisz művészének tartottam. A művészek pedig szeszélyesek lehetnek: vannak remek napjaik és vannak rossz napjaik is. Mindig is úgy gondoltam, hogy csúcsformájában Carlos erősebb volt bárkinél, de rossz napjain akár jóval gyengébb játékosoktól is vereséget szenvedhetett. Idén ez a kiszámíthatatlanság gyakorlatilag eltűnt. Éretté vált. Megérdemli az első helyet, még ha a verseny is nagyon szoros, mert összességében ő volt a legjobb játékos: állandósága új szintre emelkedett. Jannik legnagyobb erőssége mindig is az állandóság volt; Carlos éppen ezen a területen dolgozott sokat, és most learatja a gyümölcsét.”

A világ első két játékosa egyszerre riválisok és barátok: volt valaha barátja valamelyik nagy riválisának?

„A mi korunkban nem voltunk barátok. Ilyesmi egyszerűen nem létezett. Képzelje el, hogy én McEnroe vagy Lendl barátja lennék… lehetetlen. (Nevet, a szerk.) Stefan Edberggel jól kijöttem, nagyon tiszteltem őt, de az nem olyan volt, mint manapság. Szerintem a riválisok közötti barátság témája Federerrel és Nadallal változott meg. Ők voltak azok, akik átalakították azt, ahogyan két nagy ellenfél viselkedik egymással, és ez jó dolog volt: remek példa a fiatalok számára. Gyönyörűnek tartom, hogy Sinner és Alcaraz között ilyen jó a kémia a pályán kívül: érezhető a nagy kölcsönös tisztelet, kedvelik egymást, nincs gondjuk azzal, hogy együtt csináljanak dolgokat. A pályán viszont rendkívül kemény riválisok. Ez pozitív példa az új generáció számára.”

És a jövőben ki tudna bekapcsolódni az ő idilljükbe?

„Remélem, hogy Sascha Zverevnek még karrierje vége előtt sikerül legalább egy Grand Slam-győzelmet szereznie. Megvan hozzá a tehetsége. Aztán várni kell a következő generációra. Olyan fiatalokra gondolok, mint Joao Fonseca, egy olasz játékosra, Lorenzo Musettire, Jack Draperre, ha sérülésmentes marad, vagy Ben Sheltonra… Szerintem még egy kicsit messze vannak attól a szinttől, de nem lepne meg, ha a jövőben megnyernének egy Grand Slam-t.” Musettiről azt mondta: gyakorlatilag kimerülten érkezett ide nyolc egymást követő hét pályán töltött idő után. Jövőre stabilan a Top 5-ben maradhat?

„Úgy gondolom, itt igazi minőségi ugrást hajtott végre: első részvétele az ATP Finals-en, első bekerülése a Top 10-be. Sajnáltam őt, mert Alcaraz ellen egyértelműen kifogyott az energiából, nem volt ereje a lábában. De szerintem még mindig fejlődik. Nem hiszem, hogy a világ 7. helye lenne a végállomás Lorenzo számára. Igen, szerintem bejuthat a top 5-be.”

 Az év utolsó tornájánál tartunk, sokan azt mondják, hogy a naptár túl zsúfolt, de 2028-tól lesz még egy Masters 1000-es torna Szaúd-Arábiában is: mit gondol erről?

„Sok a torna, ez biztos. Végül is a játékosokon múlik, hogy hány héten át akarnak egymás után játszani. De a szurkolóknak nehéz minden héten követni a teniszt, ez zavarossá válhat. Néha két torna is zajlik egyszerre, és főleg az év második felében, amikor mindenki a döntőbe jutásra törekszik, a helyzet bonyolultabbá válik. Úgy gondolom, túl sok a tenisz. A közönségnek „kicsit éhesnek” kellene lennie: ha minden héten van tenisz, a kínálat telítődik. A játékosok számára ez lehetőséget jelent arra, hogy folyamatosan dolgozhassanak, de a szurkolók és a média számára ez tényleg sok, talán túl sok is.”

És ezzel még nincs vége: jövő héten lesz a Davis-kupa döntője, ahol Olaszország védi meg a címét, és ott lesz a német csapat is. Hogyan látja a helyzetet?

„Bolognába megyek a Niki Pilic tiszteletére rendezett ünnepségre, és én fogom vezetni a német csapatot. Végre újra versenybe szállunk az Insaliatiera-trófeáért. Sőt, még többet is mondok: Zverevvel és egy olyan szilárd párossal, mint Krawietz–Puetz, szerintem Németország a legyőzendő csapat.” Bum Bum szava.