Az állás 12-0 az olasz javára. Szurkolunk Janniknak, persze, már látjuk is, ahogy Trója falai alatt ismét párbajozik Alcarazzal. De hogyan lehetne nem szimpatizálni az ausztrállal?

Arrigo Sacchi által elmesélt fusignói fellini-i mitológiában szerepelt Lorenzo Zagonari is, egy gazdag sarj, aki szenvedélyesen biliárdozott, és meg volt győződve arról, hogy legyőzheti a bár legjobb játékosát. Egy millió líra egy játszmára. 18-at veszített zsinórban. Az akkori időkben három lakást tett kockára egy éjszaka alatt. Ellenfele provokálta: „Játsszunk még egy 19. játszmát. Még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy erősebb vagyok nálad…”. Nagyjából úgy, mint Jannik Sinner Alex De Minaurral: „12-szer nyertem, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy erősebb vagyok. Gyerünk, játsszunk még egy játszmát”. Így ma délután, a torinói elődöntőben újra találkoznak a pályán. Az ATP Finals Next Gen ’19-től az ATP elődöntőig Pekingben ’25-ben az állás 12-0. Szurkolunk Janniknak, persze, már látjuk is a trójai falak alatt, ahogy újra párbajozik Alcarazzal. De hogyan lehetne nem szimpatizálni De Minaurral? Hogyan tud reménykedni egy olyan ellenféllel szemben, aki 12-szer verte meg? Willy Coyote hajthatatlan makacsságára van szükség, aki rendszeresen lezuhan a kanyon aljára, de nem adja fel Beep-Beep üldözését.

A saját erejébe vetett hit, az ésszerűség határain túl: ez a sport lényege. Az ausztrál is rendelt magának dobozokat a legendás ACME-től, amelyekben új csapdák vannak: a statisztikák szerint Torinóban jobban kell szerválnia, a hosszú vonal mentén történő egyenes ütés hatékonyabb, a Fritz felett aratott győzelem pedig lendületet adott neki. Willy De Minaur újra megpróbálja. Rakétákat köt a lábára, csúzlival kilövi magát, és soha nem túl nehéz labdával keresi a szögeket. A baj csak az, hogy szikladarabok repülnek vissza felé. Beep Beep!