Fedezzük fel a Cavallino új versenyautójának legfontosabb részleteit: nagy gondot fordítottak a szélcsatornák kialakítására, ami a légáramlatok iránti különös figyelmet jelez. Az első profilon a szárnyak dőlésszögét változtató működtetők (aktív aerodinamika) az oldalsó burkolatokba vannak beépítve
A Ferrari bemutatta az új SF-26 formáit, azt az együléses autót, amellyel a Scuderia a 2026-os szezonban indul, amelyet az aerodinamika és a hajtásegységek terén végbemenő hatalmas szabályváltozás jellemez. Az SF-26 első képei – bár helyes, ha a jelenlegi változatot átmeneti megoldásnak tekintjük a melbourne-i első futamon láthatóhoz képest – máris feltárnak néhány jellegzetes elemet a projektből. Nemcsak az első és a hátsó futóműben is bevezetett push rod rendszerről van szó, amelynek köszönhetően elhagyták az első futóműben a pull rod rendszert, amely az SF-25-ön soha nem biztosított megfelelő vezetési érzést a pilótáknak a kanyarokba való befordulás során.
Az első szárnyat tekintve nem annyira a profilok alakja érdekes, hanem inkább olyan elemeké, mint a működtetők, amelyek az aktív aerodinamikát aktiválva módosítják a fékszárnyak dőlésszögét, és amelyek az oldalsó burkolatokba vannak beépítve. Az orr a szárnyhoz rövid, ívelt oszlopokkal kapcsolódik. De a legérdekesebb rész, amely nem vázlatos, hanem alaposan átgondolt megoldásokat mutat, az oldalfalak szintjén található, ahol a korábbi autóhoz hasonlóan felül elhelyezett légbeömlők a mélyen elhelyezkedő csatornában rejtik el a bypass csatorna bejáratát, amely aztán a motorháztető alján nyílik ki. Ezek az elemek azt a benyomást keltik bennünk – ha a szinte háromszög alakú, lekerekített szélekkel rendelkező, de főként a versenytársakhoz képest rendkívül kicsi méretű hajtásegység dinamikus légbeömlőjével együtt vizsgáljuk őket –, hogy az SF-26 belső áramlástanának tanulmányozása egészen más irányt követett, mint az eddig látott többi versenyautóé.
fogazott szárny— Lényegében ez nagyon fontos utalást ad arra a pontosságra, amelyet elsősorban a hajtásegység, valamint annak hűtői és hőcserélői elrendezésére fordítottak. A jármű hátsó része egyébként nagyon keskenynek tűnik, főként a meleg levegő hátsó kivezetése tekintetében, ami azt jelzi, hogy nagy figyelmet fordítottak az áramlások kezelésére, amelyek valójában a diffúzoron keresztül a jármű aljáról történő levegőelszíváshoz is elengedhetetlenek lesznek. Érdekes a motorháztetőn található terjedelmes szárny, amely valójában részben megismétli a tavalyi, fogazott profilú változatot. Összegzésként elmondható, hogy a szabályzatnak megfelelően 3400 mm-re csökkentett tengelytáv a pilótafülke észrevehető, bár nem túlzott mértékű hátrább tolódását eredményezte. Végül is ez egy olyan versenyautó, amely számos kifinomult jellemzőt rejt egy ideiglenes burkolat alatt, amely Melbourne előtt jelentős változásokon fog átesni.
