Ez a díj nem az év sportolójának járna, hanem ennél sokkal többet jelentene…

Folyamatosan érkeznek a 2025-ös Nobel-díjakra vonatkozó bejelentések. Tegnap a irodalom díját adták át: a magyar Krasznahorkai László kapta. A rangos elismerést december 10-én, Alfred Nobel, a dinamit feltalálójának halálának évfordulóján vehetik át Stockholmban, aki az a különleges kiváltságban részesült, hogy elolvashassa a saját nekrológját. Testvére, Ludvig halála után néhány francia újság tévesen bejelentette Alfred halálát, aki „azt a módszert találta ki, hogy a lehető legkevesebb idő alatt a lehető legtöbb embert megölje”. Nobel, akit megrémített az a gondolat, hogy gyilkosként vonul be a történelembe, nevét egy olyan díjhoz kötötte, amelyet évente ítélnek oda azoknak, akik „a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek” a kémia, a fizika, a fiziológia vagy az orvostudomány, az irodalom, a közgazdaságtan és a béke területén.

Annyira abszurd lenne egy Nobel-díjat létrehozni a sport számára, amely kultúra, nyelv és egyre fontosabb társadalmi szerepet tölt be? A sport nem a társadalom játszótere, hanem maga a társadalom. Nem az év sportolója lenne, hanem ennél sokkal több. A Nobel-díjas sportoló olyan versenyszerű kiválóságnak kell lennie, aki a polgári életben is nyomot hagyott: Bartali, Muhammad Ali, az iráni női labdarúgók… Vagy olyan sportoló, aki ikonjává vált a szakágának (Pelé, Jordan…), vagy aki találmányokkal (Fosbury, Sacchi…) vagy küzdelmekkel (Bosman) megváltoztatta annak történetét. Nobel-díj a sportért 2025-ben? Az inkluzió bajnoka. Senki sem volt olyan ikonikus, mint Pogacar és Duplantis. Miért ne lehetne Sinner, a világ régóta uralkodója, aki a teniszt Alfred Nobel által annyira kedvelt dinamit korszakába vezette?