A Milan egykori középpályása ismét utalt egy esetleges visszatérésre Olaszországba: kik gondolkodnak rajta, és kiknek már megvan a dossziéjuk?

A fekete-fehér mez nyilvánvalóan jól áll neki. Miután elhagyta a szeretett Milan piros-fekete színeit, Sandro Tonali Newcastle-ben találta meg a helyét. Ezért a Juve mezének viselése sem okozhatna neki kellemetlenséget. A mezeken kívül az olasz középpályás jövője egyre inkább mindenki száján van. Sandro is hozzájárul ehhez, mivel amikor az esetleges visszatéréséről kérdezik, mindig elmosolyodik, ezzel implicit módon megerősítve a hónapok óta keringő pletykákat.

A gazdag és ambiciózus Newcastle az elmúlt két évben egyedülálló lehetőséget biztosított neki, és a nehéz napokban is kitartott mellette. Röviden, ahogy ő maga is elismeri, jól érzi magát ott, ahol van. Egy bizonyos pontig. Érthető, hogy hiányoznak neki az olaszországi kedves helyek, a vágy, hogy otthonosabb levegőt lélegezzen. Különösen feltűnő, hogy a Coverciano-ban adott interjújában kijelenti, hogy „a Serie A egyre szebb”. Ez egy ellentmondásos koncepció, figyelembe véve, hogy a Premier League vitathatatlanul a világ legfontosabb bajnoksága. Nyilvánvaló azonban, hogy Tonali fejében az a gondolat, hogy futballkarrierje érett éveit nálunk töltse, komolyan fontolóra veendő lehetőség. Ez az üzenet különösen a Juventusra vonatkozik. A Milan időközben más utat választott, és nem úgy tűnik, hogy a Via Aldo Rossi vezetői jelentős beruházásokat terveznének a középpályára, különösen Allegri átszervezése után. A Napoli is csak egy gondolatot vetett fel tavaly nyáron, de soha nem mélyült el a koncepcióban. Az Inter pedig már más lépéseket tervez a középpályán, mivel Barella sikeresen kísérletezik Çalhanoğlu helyett a irányító szerepkörben, Sučić pedig remekül beilleszkedik.

Juve és a lehetséges költségek—  Torinóban viszont a számok nem stimmelnek. Hiányzik egy referenciapont a középpályán. Annyira, hogy az elmúlt hónapokban a bianconeri már meg is nézte Tonali dossziéját. Egy félénk kísérlet, tekintve a művelet magas költségeit. És főleg a Newcastle szaúdi tulajdonosai által emelt fal miatt, akik elszántan védik legkiemelkedőbb tehetségeiket. A szezon ezen szakaszában nehéz elhinni, hogy azonnali lépésekre kerül sor. Még januárban is nehéz elképzelni, hogy az angol klub hajlandó lenne lemondani a lodigiai középpályásról. Inkább logikus azt hinni, hogy a nagy manőverek a nyárra készülnek. Próbáljuk meg tehát meghatározni a művelet költségeit. Két nyáron ezelőtt a Newcastle körülbelül 60 millió eurót költött (plusz a FIFA-nak fizetendő bónuszok és díjak), míg a játékos 2028-ig szóló, szezononként 8 millió euró nettó értékű szerződést kapott. Időközben az értéke nőtt, és 26 évesen a piaci értéke gyakorlatilag még magasabb lehet. Ebben az ügyben azonban Tonali akaratának is nagy szerepe van, aki 2026-ban kedvező helyzetben lesz. Két évvel a brit klubbal kötött szerződése lejárta előtt ő dönti el, hogy elfogadja-e a szerződéshosszabbítást. Ha nem, akkor a vásárló klubnak lehetősége nyílhat egy konkrét ajánlatra. A Juve készen áll erre a lépésre? Tudor csapatának rajtja megerősítette a középpályán már ismert korlátokat. És mindenki számára egyértelműnek tűnik, hogy szükség van egy első osztályú játékosra. Ezért csak várni kell, hogy megértsük a valódi mozgásteret. A technikai szempontokon túl Tonali visszatérése Olaszországba gazdagítaná az egész bajnokságot. Ráadásul a Juve-nak lehetősége lenne bővíteni szűkös olasz válogatott játékosállományát. A bianconeri hagyományában a válogatott játékosok mindig kiemelt helyet kaptak. Ez az identitás azonban az idők során elveszett, és helyét a nosztalgia vette át. Ugyanaz a nosztalgia, amelyet Sandro érez a mi bajnokságunk iránt. A sors úgy tűnik, összehozza őket.