Három kérdés és három válasz a Stadiumban elért 0-0-ás eredmény után, amely mind Allegri rossoneri, mind Tudor bianconeri csapatának sajnálkozását váltotta ki

A Juve-Milan mérkőzés egy kihívás volt: két csapat találkozása, amelyek azt állítják, hogy legalább a negyedik helyet akarják elérni, de a bajnoki címről álmodoznak. Sok mindent meg kellett érteni. Mit adott a mérkőzés? Nézzük meg egy előzményt: nehéz megérteni, mi is az a bajnoki címért folyó mérkőzés októberben. A múlt heti Milan-Napoli az volt: ez a két csapat, ha nem történik nagy meglepetés, márciusig és azon túl is egymás ellen fog játszani. A szünet utáni Roma-Inter is ígéretesnek tűnik. És a Juve-Milan?

A Juve ismét nem veszített: veretlen az A-ban, mint az Atalanta. Az egyetlen kettő. Ez nem lehet véletlen, tekintve, hogy a Bajnokok Ligájában is bebizonyította, hogy képes ellenállni az ütéseknek. Persze, a minőség megvan, még ha a Milan ellen is láthattuk: Yildiz, Conceiçao, Vlahovic, sőt Openda is, bár ő az utóbbi hetekben rejtélyes volt. A Milan viszont átkozottul szilárd, védekezésben és a csapatot irányító elvekben egyaránt. Amikor a Milant nézed, tudod, hogyan fog játszani, kik lesznek a vezető játékosai, hogyan fog kezdődni a mérkőzés. Kevés lövés éri – a Juve háromszor rúgott kapura, és a múltban még ennél is jobb volt –, és a pályán szinte mindig az az érzésed, hogy ő irányítja a mérkőzést.

Mi hiányzik a GYŐZELEMHEZ?—  A Juve ellen ez könnyebb. Hiányzik a stabilitás, hiányzik a összetartás, hiányzik egy világos elképzelés a hierarchiáról. Egyazon mérkőzésen belül a Juve gyakran kapcsolja be és ki a kapcsolót. Tudor nyolc különböző felállást használt nyolc mérkőzésen, és a Milanhoz – a Serie A-ban a legkevesebb alapjátékost bevető csapathoz – való viszony nagyon egyértelmű. Előre hamarosan megoldást kell találni: ha nem is egy mindig játszó háromfős támadósort, akkor legalább egy megbízható kezdő csatárt. Vlahovic a remek kezdés után lehangolttá vált. David még nem érzi magát otthon Olaszországban. A Milan előtt hasonló kérdés áll, mert Gimenez remekül mozog, de nem találja a kaput, Leao pedig… Leao marad, a célzási problémáival.
Kik a kulcsfigurák? —  Ez a legnehezebb kérdés. A Juve esetében az első válasz Vlahovic és David. Tudor máshol biztos benne: Bremernek csak jól kell lennie, Yildiz továbbra is hozza a játékát, Thuram középen is érezteti majd magát. Az egyik két csatárnak át kell vennie a csapat irányítását, ki kell harcolnia a helyét, és egyszerűen 15 gólt kell szereznie. A Milan esetében hasonló okokból könnyű Leao-ról és Gimenezről beszélni. Egy kevésbé banális válaszért nézzük meg Maignan-t és Saelemaekers-t. Ezek azok a pozíciók, ahol a Milanban a legnagyobb a különbség a kezdő és a cserejátékosok között. Ha Maignan bajnoki szinten fog játszani, és Saelemaekers folytatja kettős támadó és védekező munkáját, akkor a Milan jó úton halad.
A válasz –   Kinek van nagyobb esélye a bajnoki címre? A Milan szomorúbban tért haza az eredmény miatt, de optimistábban tekint a tavaszra. Van még megoldandó kérdése, de vannak sziklaszilárd bizonyosságai is. A Juve viszont egy építkezés, még nem vett fel egyértelmű irányt. Igen, a Milan esélyei jobbak. Nem véletlenül voltak eltérőek a edzők nyilatkozatai a sajtótájékoztatón: Allegri nyugodtabb, Tudor feszültebb volt. Ah, Tudor. Neki tették fel a kérdést, hogy ki a bajnokság esélyese. Tudják, mit válaszolt? Az Inter.