A Calciopoli-ügy miatt kizárt volt Juve-igazgató: „Az Olasz Labdarúgó-szövetség elnökeként a volt csapatára gondolt. Amikor Umberto Agnelli elment, számunkra az volt a vég. Tudornek van egy hajója, és „Moggi”-nak nevezte el.”

Egy szelfi. Aztán még egy. „Kegyelmet kérni? Miért? Kegyelmet azok kérnek, akik életfogytiglanit kaptak…” Luciano Moggi kiesett a futballból: kizárás, az ítélet. Abból a futballból, amely mindig a ring közepére viszi vissza, amikor a labda a legveszélyesebb területre kerül.

Egy szelfi. Aztán még egy…

„Így van ez minden alkalommal, amikor belépek egy bárba vagy étterembe. Furcsának tűnik? Nem az, itt Torinóban vagy máshol: fizettem, fizetek, de nem öltem meg senkit, és az emberek tudják ezt.”

Nem ölt meg senkit, de 2006 megváltoztatta a történelmet. A FIGC akkori elnöke, Franco Carraro, a Sports Prediction dello Sportban újra elővette a témát…

„Carraro azt mondja, hogy minden az ő politikai hibájából indult, olvastam: 2004-ben Pierluigi Collinával akarta helyettesíteni Bergamo és Pairetto két kijelölőt, ők megtudták, és ezért az én támogatásomat keresték. Ez egy igazi álhír.”

Carraro nem kételkedik: így történt.

„Nos… csak hogy tisztázzuk a dolgokat. 2004-ben mi és a Milan a bajnoki címért küzdöttünk, és Carraro megpróbálta előnyben részesíteni a rossonerit, amelynek korábban elnöke volt: „Kérem, mondja meg neki, hogy ne segítse a Juventust…” – így hangzott a Bergamónak intézett telefonhívása. A „mondja meg neki” címzettje Rodomonti volt, a milánói Inter elleni mérkőzésünk játékvezetője: nyilvánvalóan nem a nerazzurriknak akart segíteni, hanem a Milannek, ha a Juve hibázna”.

A FIGC volt elnöke azt is elmondja, hogy a két bajnoki címet nem kellett volna kiosztani.

„De nem mondja el, miben vétkesek a bianconeri vezetői. Nem mondja el, hogy ne folytassa a hazugságait. Nem ő volt az, aki beismerte, hogy megpróbált segíteni néhány csapatnak a kiesés elkerülésében, másokat pedig hátrányosan megkülönböztetve? Ehelyett azokról a kijelölőkről beszél, akik védelmet kerestek nálam. Hogyan magyarázza ezt? A 2005. május 8-i Milan-Juve mérkőzés előtti héten fellebbezést nyújtottunk be, hogy visszaszerezzük Ibrahimovicot, akit három mérkőzésre eltiltottak: televíziós bizonyítékot kértünk Griselli asszisztenssel Livornóból, aki el kellett mondja, hogy látta-e vagy sem a szabálytalanságot, amelyet a stadionban senki sem látott, kivéve a Mediaset kameráját. Amikor benyújtottuk a fellebbezést a bizottsághoz, megérkezett a telefonhívás a Milan Meani és Bergamo játékvezető-felelősétől. „Griselli livornói, mint én, a Juve zárt ajtót fog találni…” – hangzott a kijelölő hangja.

Ki Luciano Moggi ma?

„Egy nagyapa, akit a legfiatalabb unokája megkérdez, hogy hazahozhatja-e az egyetemi barátait, hogy megismerjenek. Egy nagyapa, aki a nap nagy részét azzal tölti, hogy tanácsokat adjon a megszerzendő játékosokról: tanácsokat mindenkinek, még a divatosabb vezetőknek és edzőknek is.”

Egy bűnbánó nagyapa?

„Arrogánsnak tűntem, nem értettem, hogy egy bizonyos viselkedés, főleg egy olyan környezetben, mint Torinó, nem fizetődik ki, sőt: mindig is szerettem viccelődni és provokálni.”

Moggi-nak félre kellett állnia: gondolt valaha arra, hogy előre megfontoltan távozzon?

„Kellemetlenné váltunk, nyertünk a pályán, és nem csak ott: a részvényesek növelték osztalékukat. Amikor Capellóval aláírattuk a szerződést, mondtam Giraudónak, hogy hívja fel Umbertót (Agnellit, szerk.): már nem volt ott, elment. Antonio, aki vezetett, felém fordult: „Nekünk vége…”. Két évvel később értettem meg ezeknek a szavaknak a jelentését.

Csapatok vagy játékosok: a történet, amelyet szeret emlékezni.

„Zola. Nápolyban vettem fel Maradona helyetteseként: senki sem akart rá fogadni, Campobassóban láttam, a Turrisban játszott, és nem teljesített jól, de látszott, hogy rengeteg technikával és személyiséggel rendelkezik. „Diego meze? Olyan, mint sok más”, válaszolta, miután lecserélte az argentin játékost, és gólt rúgott a Lecce ellen. Maradona dühös lett”.

Igen, Maradona.

„Moszkvában másnap megjelent: túl könnyű lett volna a tribünre küldeni, a melegbe, ezért a hóban a kispadra ültettem. Soha ne bánj másként a bajnokokkal, mert elveszíted a hitelességedet a csapat szemében”.

Egy kicsit pálca, egy kicsit cukorka…

„Mondjuk így. Mondjuk Davidnek (Trezeguet, szerk.): csak akkor lehetett diszkóba menni, ha nem voltak kupameccsek a hét közepén. Megtalált a Hollywood bejáratánál, és többé nem tette be oda a lábát”.

Tudor alkalmas edző a Juve-hoz?

„Igor egy vezető, tudja, hogyan kell csinálni: nálunk is előrelépett, annak ellenére, hogy nem rendelkezik természetes tehetséggel. Meg kell értenie, de már meg is értette, hogy a sikerei Vlahovicon múlnak, de Vlahovicot a kispadról kell pályára küldeni: így bizonyíthatja a világnak, hogy erősebb a többi csatárnál. Ha Dusan jól teljesít, akkor a négy legjobb helyre is esély van, ellenkező esetben nem látom könnyűnek a dolgot. És egyébként én egy további középpályással, és talán egy védővel, valamint kevesebb támadóval építettem volna fel a csapatot”.

Tudor a barátod?

„Splitben, a szülővárosában, van egy hajója: tudjátok, hogy hívják? Moggi. A fiúk mind szerettek engem. És még mindig szeretnek”.