Kimi mesél magáról: „Amikor hazamegyek, a szobámba, szükségem van arra, hogy kikapcsoljak a motorsportból. Hamarosan egyedül fogok élni, de háztartásbeli feladatokban katasztrófa vagyok. Mit tanultam egy szezon alatt? Hogy hallgassak magamra”
A szemei, amikor az álmairól beszél, mindig ugyanazok. Akárcsak a göndör haja, amely az arcára hullik, és amely mindent elárul a tizenkilenc éves koráról. „Nem érzem, hogy megváltoztam, csak felnőttem” – ismeri el Andrea Kimi Antonelli, búcsút intve a Mercedesnél töltött debütáló évének a Forma-1-ben – „sokat tanultam, és ez csak a kezdet.” Egy maratonfutóhoz méltó év, hullámvölgyekkel, amelyek lehetővé tették számára, hogy „igazi F1-es pilótává váljon”, a média figyelmének középpontjában, aki a legfelső osztályban debütál egy topcsapatban, Lewis Hamilton helyét örökölve.
Hogy sikerült ez az első szezon?

„Egy hullámvölgyekkel teli év. Rengeteg eseményen, nehézségen és örömön mentem keresztül, és visszatekintve azt mondhatom, hogy boldog vagyok, mert sikerült átvészelnem a nehéz pillanatokat, mint például a teljesítményromlást a szezon közepén. Ez egy olyan lecke volt, amelyet egész karrierem során magammal fogok vinni, mert lehetővé tette számomra egy olyan mentális ugrást, amely a jövőben hasznos lesz számomra.”

Mit nem tudott a Forma-1-ről az egy évvel ezelőtti Kimi?

„Nem tudott bízni a saját ösztöneiben. Megtanultam jobban hallgatni magamra, a vezetés terén is, és koncentrálni anélkül, hogy csak a végeredményre gondolnék. Idén néha előfordult, hogy a frusztráció vezérelt, és rossz mentalitással érkeztem a döntő pillanatokhoz, inkább a védekezésre gondolva, mint a támadásra.”

Mi volt a fordulópont, ami segített újraindulni a szezon közepén átélt nehéz időszak után?

„Biztosan sokat segített a régi hátsó felfüggesztéshez való visszatérés, majd Monza után megbeszélést tartottam Totóval és Bonóval, a mérnökömmel, akik elmondták, mi nem stimmelt abban, amit csináltam, és segítettek megérteni, hogyan lehet igazán mentálisan újraindulni.”

Sírnak a Forma-1-ben?

„Én sírok. Abban a nehéz időszakban aztán sokat sírtam. Nagyon megviselt, főleg mentálisan, mert elkezdtem kételkedni magamban. Megérkezel a Forma-1-be, ez az életed álma, amiért olyan keményen dolgoztál, és egy remek szezonkezdet után már nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd. Kemény volt. És hiányzott belőlem az a higgadtság és a tisztánlátás is, amivel a nálam érettebb pilóták kezelik a nehéz pillanatokat.”

Voltak persze sok örömteli pillanatok is. A legjelentősebb?

„Sok szép pillanat volt. Az első hétvége Melbourne-ben különleges volt: a rajtrácson, indulás előtt rájöttem, hogy az álmom valóra válik. Aztán az első pole pozíció Miamiban a Sprintben, az első dobogós helyezés Kanadában, de Brazília is, ahol második lettem, és hozzátenném Las Vegast is, mert ott éreztem először, hogy képes vagyok csak az ösztöneimre hallgatva versenyezni, mintha minden más nem is létezne.”

Hogyan alszol a Nagydíj előtti éjszakán?

„Néha az adrenalin miatt alig alszom: Brazíliában például, amikor az első sorból indultam, órákig forgolódtam az ágyban, mielőtt elaludtam. Máskor viszont annyira dühös vagyok a kvalifikáció alakulása miatt, hogy alig várom, hogy aludni menjek, hogy ne kelljen rá gondolnom.”

Amikor hazatér a bolognai szobájába, ugyanazt a fiút érzi magában, mint egy évvel ezelőtt?

„Részben igen. Végül is még csak 19 éves vagyok, és az otthoni szobám, a családom körében, az a hely, ahol az álmaim születtek. Még mindig szükségem van a nyugalomra, arra, hogy érezzem anyukám, apukám és kishúgom közelségét. Aztán amikor otthon vagyok, szeretek lógni a barátaimmal, hétköznapi dolgokról beszélgetni, kikapcsolni a motorsportból, aludni és étkezni a szállodáktól távol. Lehet, hogy Forma-1-es pilóta vagyok, de attól még egy korombeli srác vagyok.”

És a házimunkában hogy boldogul?

„Katasztrofálisan. Meg kell tanulnom, mert hamarosan végleg egyedül fogok élni, de nem tudok mosni, takarítani, főzni… Remélem, anyukám azért eljön majd segíteni, mert egyáltalán nem vagyok gyakorlott „háztartási ember”. Tudja, az emberek azt mondják, hogy a koromhoz képest nagyon érett vagyok, de ezekben a dolgokban még mindent meg kell tanulnom.”

Milyen szerepet játszott ebben az évben az édesapja, akit gyakran láttunk az oldalán?

„Vele nőttem fel pilótaként, ezért alapvető fontosságú volt, hogy az F1-ben is velem legyen. Jövőre már nem lesz szükség rá, mert már szereztem tapasztalatot, de nagyon fontos tudni, hogy számíthatok rá, ahogy anyámra, a nővéremre és a barátnőmre is.”

Változott a kapcsolata Toto Wolff-fal?

„Toto gyerekkorom óta ismer, és különleges kötelék fűz minket egymáshoz, amely idén még erősebbé vált. Tudott ösztönözni, és kemény is tudott lenni velem, amikor szükségem volt rá. Ő a legjobb abban, amit csinál, ebben biztos vagyok.”

És a csapattársával, George Russell-lel?

„Jó a kapcsolatunk, amely egészséges versengésen alapul. Természetesen az év folyamán megváltozott, mert mindig le akarjuk győzni a csapattársunkat, de az egészséges versengés mindig jó dolog a csapatban.”

Mit gondolsz 2026-ról?

„Nagy a bizonytalanság: tudjuk, hol tartunk csapatként, de nem tudhatjuk, hol tartanak az ellenfelek. Sok időt töltök az angliai gyárban, a szélcsatornában és a szimulátoron, hogy lássam az autó fejlődését. Jó érzés részese lenni ennek az evolúciós időszaknak és az új projekt létrehozásának, nagyon izgatott vagyok, és alig várom, hogy kiderüljön, hol tartunk a riválisainkhoz képest.”

Mivel az új szabályok miatt nulláról indulunk, szerinted ez egy fontos lehetőség lehet számotokra, fiatalok számára?

“Szerintem igen. A ground effect autók nem egyszerűek a vezetésük, főleg az elején: nehéz kihozni belőlük a maximumot, fizikailag megterhelőek, nagyon komplexek… ezért egy teljesen más irányba történő váltás, amilyen a következő szabályzatokkal lesz, jó lesz, mert mindenkitől alkalmazkodóképességet, sok munkát és rugalmasságot fog igényelni”.

Verstappen tehetségnek nevezett. Milyen érzés ez?

„Nagy megtiszteltetés. Idén csodálatos kapcsolatot építettünk ki vele, és ő volt a példaképünk mindannyiunknak, újoncoknak. Kivételes pilótának tartom, és számomra különleges, hogy éppen tőle kapok ilyen dicséretet. A legszebb az, hogy a Forma-1 mellett sok más dologról is beszélgethetünk, amit mindketten szeretünk, például a GT-ről, ami mindkettőnk szenvedélye.”

A legnagyobbak közül, akiket barátjának nevezhet, ott van Valentino Rossi. Adott neki néhány hasznos tanácsot?

„Azt mondta, tegyek meg mindent, és mindig maradjak önmagam. A legszebb azonban az, hogy időt tölthetek vele: együtt mentünk Misano-ba megnézni a MotoGP-t, és szeretném megkérni, hogy cseréljük el a sisakjainkat az év végén, az nagyon jó lenne nekem. A múltban már együtt kartingoltunk a VR46-os srácokkal, és megpróbálok szervezni egy újabb napot, mert nagyon jól szórakozunk együtt.”

Sinnerrel is terveztek egy napot a pályán?

„Meg fogjuk szervezni! Jó lenne mind gokarttal, mind GT-vel menni, mert ő nagy rajongó, és azt mondják, elég gyors is.” 

Mi lep meg benne?

„A mentális ereje és a nyugalmassága a játék nehéz pillanataiban. Képes megfordítani a helyzeteket a pályán, mert hatalmas erőt talál magában. Ez olyasmi, amit minden sportoló szeretne magának.”

Két fiatal olasz vagytok, akik nagy örömet okoznak hazánknak. Mit jelent ez önnek?

„Hihetetlen, nagy megtiszteltetés. De számomra ez csak a kezdet, még sokat kell bizonyítanom.”

Olaszként arról álmodozik, hogy egy nap a Ferrarit vezesse?

“Számomra a Mercedes jelent mindent: hittek bennem és segítettek fejlődni. Velük akarok nyerni”.

Hosszú és intenzív szezon volt. Most van idő egy kis nyaralásra?

„Igen, de otthon maradok. Nagyon hamar elkezdjük a felkészülést a 2026-os évre, ezért fontos lesz teljesen feltölteni az akkumulátorokat, jó olasz ételeket enni, és egy kicsit kikapcsolni a fejemet”.

Milyen ajándékot szeretne találni a karácsonyfa alatt?
„Egy olyan autót, amellyel ott elöl harcolhatunk. Versenyeket nyerni, és talán, ki tudja, a világbajnokságért is küzdeni. A csapat nagyon keményen dolgozik, hogy a legjobb autót adja nekünk, és rajtam múlik, hogy a többit megcsináljam.”