A rossoneri visszatértek a győzelmi útra a Sassuolo elleni döntetlen és a Szuperkupa csalódása után. Pulisic nyitotta meg a mérkőzést, majd a francia lépett színre, aki lezárta a találkozót, és megszerezte első bajnoki góljait. A rossoneri ideiglenesen az élen állnak, az Inter eredményére várva
Micsoda város, Milánó: vannak olyan pszichológusok, akik hajlandóak vasárnap reggel is nyitva tartani az ünnepek alatt. A Milan–Verona mérkőzés 3–0-ra végződött, a Milan az Inter eredményét várva az élen áll, de a nap nagy témája Christopher Nkunku felépülése, aki 13:40-kor még identitásválságban lévő csatár volt, 13:43-kor pedig egy Max Allegri által kedvesen felajánlott tizenegyesből gólt szerzett, 13:45-kor a csapattársai kényeztették, 13:48-kor pedig újra gólt szerzett, reakciósebességével felülmúlva a Verona teljes védelmét. A kétség több mint jogos: vajon az első félidőben szomorú Christopher ugyanolyan elszántsággal ment volna oda az a labdáért?
A GÓLOK – A gólok összefoglalása, a rend kedvéért. A vezetés a 46. percben, a szünet előtt jött. Az első félidő véget ért, amikor Modric jobbról szögletet rúgott. Aki nem menekült a bárba a szünetre, az számolta a kapura lövésszámot, és az egyszerű volt: 0-0. Szomorúság. És mégis… Luka beadja a labdát, ahogy tudja, Rabiot felugrik Al-Musrati fölé, és Pulisic felé tereli a labdát. Oyegoke úgy dönt, hogy fedezi a kaput, így CP11 – egyedül – a kapuba érinti a labdát. Igazi csatár gólja, ami már régóta hiányzik a Milantól. A második gól Nelsson ajándéka, aki a második félidő 1. percében a tizenhatoson belül egy ártalmatlan helyzetben megzavarja Nkunku egyensúlyát. Fabbri tizenegyeset ítél, és Allegri a kispadról azt mondja: „Christopher rúgja”. Ezután motivációs pillanat következik, amikor Pulisic és Modric odamennek a francia játékoshoz, átadják neki a labdát és beszélnek vele. Nkunku nyugodtan szerezte meg élete első gólját a Serie A-ban. Öt perccel később, a 8. percben jött a 3-0. Modric bal lábbal lőtt távolról, Montipò a kapufára ütötte a labdát, és a kipattanónál Nkunku sokkal éberebb volt, mint Bella-Kotchap, aki három méteres előnyben volt, de nem lőtt.
MICSODÁT MECCS VOLT – A mérkőzés – a politikai szószaporítás nélkül – az első félidőben unalmas volt. Alacsony tempó, a Milan 60%-os labdabirtoklással, de kevés ötlettel és pár „technikailag” rosszul kezelt kontrával, ahogy Allegri mondaná. Két gólszerzési lehetőség. A 20. percben Loftus-Cheek stop-and-shoot-ja Niasse-ről pattant el, alig ment mellé, a 28. percben pedig Rabiot erős, alacsony keresztpasszát Nkunku rosszul olvasta: későn indult el, és nem ért oda időben. A Verona a 45. percig jól játszott, majd Rabiot és Pulisic góljaival megfordult a vasárnap, és onnantól már nem volt miről beszélni. Nelsson túl naiv volt, a Verona pedig túl gyenge támadásban, hiába cserélgette a csatárokat: az első félidőben Mosquera lassú és formán kívül volt, Giovane aktívabb volt, de nem villogott, a másodikban Sarr nem vett részt a játékban, Orban pedig csak egy gyenge lövésig jutott.
A MILAN: MODRIC ÉS PULISIC – A Milan cinikus és óvatos volt hátul, Pavlovic nagyon pontos volt. Először a második, majd a harmadik gólt szerezte, és igen, Nkunku a tizenegyes után felfújta a piros lufit, amely a Lecce elleni gól óta, több mint három hónapja porosodott a zokniban. Ekkor Modric egy remek, szem nélkül adott passzt Rabiotnak – a stadion, Pirlo-ra és talán Rivera-ra emlékezve, meghatódott –, Loftus-Cheek pedig közel állt a 4-0-hoz, amikor Montipó felé lőtte Nkunku szép passzát, aki ezúttal kreatív gólpassz-adóként lépett fel. Mi marad az utolsó percekből? A Modricnak adott álló ováció, aki 20 perccel a vége előtt lecserélődött, Odogu debütálása a jobb szélen, és Orban les miatt érvénytelenített gólja. Ha érdekelnek a számok, íme: a Milan tizedik mérkőzését nyerte zsinórban a Verona ellen, amely így 68-ra növelte a San Siroban játszott Serie A-mérkőzések sorozatát, anélkül, hogy egyszer is nyert volna. Ami a Milant illeti, a csapat a bajnoki cím esélyeseként, sőt, talán a tabella élén is zárja az évet, ha az Atalanta is segít. Nkunku jól játszik, mindenki jól játszik, de elsősorban Pulisicnak kell köszönetet mondani, aki ezúttal is megnyitotta a gólszámlálót. Ha kétség merül fel, hogy a bankszámláját vagy az állítólagos barátnőjét irigyeljük-e tőle, jobb, ha az agyát és a szorgalmát választjuk: azok bajnokokhoz méltók.
