A rossonero mezben Christian – saját szavai szerint – karrierje legjobb időszakát éli, a szerződéshosszabbításon töri a fejét, és a szurkolók kedvence. Az Egyesült Államokban viszont bírálatok érték, még olyan ismert személyiségektől is, mint Lalas, amiért „megszökött” az utóbbi válogatott-behívások alkalmával. De Pochettino szövetségi kapitány nem tud nélküle meglenni

Még nem jutottunk el az evangéliumi „nemo propheta in patria” – senki sem próféta a saját hazájában – szintjére, de egy dolog biztos: Christian Pulisic két futballvilága már nem egyezik meg. Legalábbis nem úgy, mint régen, és nem úgy, ahogy elvileg lennie kellene. Mert ha egyrészt ott van a milánói univerzum, ahol Christian – Modric és Rabiot mellett – a nép abszolút kedvence és a csapat oszlopos tagja, másrészt ott van a csillagos-csíkos galaxis, ahol a Captain America becenév – valójában nem mostanában – kezd némi rossz hangulatot kelteni. Kicsit recseg a dolog. A népszerűségi index csökken, amihez hozzájárult néhány, az amerikai nép által nehezen emészthető kihagyás a válogatottból, akiket manapság a küszöbön álló hazai világbajnokság izgat.

Ebben a legutóbbi válogatott-sorozatban Pulisic egyértelmű döntést hozott. A Milant választotta. És ezt lényegében azért tette, mert ez a szünet a derbihez vezet, és mert az októberi szünet után az USA-ból térdizom-sérüléssel tért vissza, ami a Milanello környékén meglehetősen megkérdőjelezhetőnek tartott kezelést jelentett a csillagos-csíkos stáb részéről. Ez az eset arra késztette Pochettino szövetségi kapitányt, hogy megvédje saját és az orvosi stáb döntéseit („Az Ausztrália elleni mérkőzésen azért játszott, mert jól érezte magát, és mert orvosaink minden értékelése helyes volt. A játékos pedig egyetértett velünk. A Milannak nincs oka panaszra”). Az, hogy az elmúlt napokban nem került be a keretbe az Egyesült Államokban rendezett két barátságos mérkőzésre, nyilván örömet okozott a rossoneri szurkolóknak, mert a derbi előtt a Diavolónak szüksége van a csatárára. Christian a kihagyás ellenére továbbra is a rossoneri gólkirálya a bajnokságban (4) és az idényben (6, plusz 2 gólpassz). A csatár, aki nem ad támpontot, a játékos, aki képes megváltoztatni a támadójáték egyensúlyát. A rossoneri mezben nyilvánvalóan jól érzi magát, annyira, hogy a napokban kijelentette: „a futballban a legjobb időszakomat élem”. A Milannal kötött házasság folytatódni fog: hamarosan ugyanis újra megkezdődnek a tárgyalások a szerződés 2027-ről 2030-ra történő meghosszabbításáról.

szúrós megjegyzések—  Boldog házasság a rossonero színeiben. És az Államokban? Alapvetően nincs olyan szurkoló az USA-ban, aki igazán vitathatná Pulisicot, de kétségtelenül az utóbbi időben nem hiányoztak a kritikák azzal szemben, akit karrierje végén biztosan az amerikai futball történetének legjobb játékosaként fognak megkoronázni. Az amerikai labdarúgás olyan meghatározó alakjai, mint Landon Donovan és Alexi Lalas, nem kímélték a Milan csatárát a szúrós megjegyzésekkel, amelyek szükségszerűen hatással voltak a közvélemény egy részére is, főleg a közösségi médiában leghangosabbakra. Donovan nyáron nem bocsátotta meg Pulisicnak, hogy nem vett részt a Gold Cupon, és kemény szavakat használt, amelyekre Mark Pulisic, Christian apja, éles válaszul az amerikai válogatott egykori kapitányát képmutatóként bélyegezte meg. Alexi Lalasnak, aki ma az amerikai labdarúgás egyik vezető kommentátora, viszont nem tetszett, hogy a novemberi válogatott-szünetre nem hívták be, és ezzel megkérdőjelezte a vezetői képességeit. „Nem hiszem, hogy Christian az a csapatkapitány, akire ennek a csapatnak szüksége van, de a probléma az, hogy nincs alternatíva – mondta a Padova egykori védője a State of The Union podcastban. „A csapatkapitánynak nem feltétlenül kell a csapat legjobb játékosának lennie.”
elégedetlenség—  A hazai világbajnokság közeledtével Pulisic leginkább egy olyan csapat hullámzó teljesítményének árát fizeti, amely még mindig építés alatt áll. A Gold Cupon való távolléte, az egy évvel ezelőtti, örök rivális Mexikó elleni mérkőzés előtti visszatérése Olaszországba, valamint a novemberi összehívás elmaradása – amelyet egyébként több más veterán is „megvetett” – fokozták a rossz hangulatot, amely azonban átmenetinek tűnik. A paradoxon éppen abból fakad, hogy a Pochettino-korszak messze legjobb teljesítménye Captain America nélkül született. Az 5-1-es győzelem, amellyel egy másodvonalbeli játékosokkal teli csapat kedd este elintézte Uruguayt, nemcsak jó kiindulópont a világbajnokságra nézve, hanem önbizalom-injekciót is jelent egy olyan csapat számára, amely az elmúlt hónapokban bizony nem hozott örömet szurkolóinak. Egy dolog azonban biztos, és Pochettino ezt folyamatosan hangsúlyozza: az amerikai válogatott nem hagyhatja figyelmen kívül a milánói játékos tehetségét.